Nem hiszek a véletlenekben!

Nem hiszek a véletlenekben. Abban hiszek, hogy minden, ami történik velünk, annak oka, helye és ideje van az életünkben.
Én olyan periódusát élem az életemnek, amely pont erről a tudatosságról szól. Azon kaptam magam, hogy elemi örömmel és pozitivitással kezelem az engem ért impulzusokat. Látom és élem a mindennapok örömét és hálát érzek. Elégedettséggel tölt el minden, amivel foglalkozom, amit láthatok, amit megtapasztalhatok.
Nem történt ez másként azon az ominózus szombaton sem, amikor is találkozhattam a csodálatos Hozleiter Fanny Mosolyával. Mert ez a találkozás sem lehet véletlen. Nem túlzom, ha azt mondom, hogy elragadó volt megismerkedni vele. Tanulságos élmény volt betekintést nyerni egy másik életformába, ami talán sokkal nagyobb nehézségekkel jár, mint az enyém. Ami az egész eseményt számomra meghatározóvá és maradandó emlékké tette, az az, hogy hirtelen szembetaláltam magam azzal az szeretettel, amit én jelenleg is érzek. Azzal a tettvággyal, ami azóta fűt, amióta elhatároztam; én bizony nem állok a saját utamba. Nem korlátozom a lehetőségeimet azzal, hogy teret engedek félelmeknek, és a "mi van, ha nem sikerül?" jellegű kérdéseknek.
Még sosem éreztem ilyen intenzív késztetést arra, hogy megtapasztaljam; a komfortzónán kívül is van élet.
Az előadás alkalmával szóba került Fanny készülő filmje is, amely a "Majd helyett most" címet viseli, és ami egyben a legfőbb mottója is.
Amikor az életéből vett példákkal kezdte alátámasztani, hogy mekkora létjogosultsága van ennek a mondatnak, rájöttem, értelmet nyert a lelkesedésem, jó irányba haladok.
Pont a legjobbkor hallom azokat a szavakat, tanácsokat, tapasztalatokat, amik számomra nagy megerősítések lehetnek.
Egyszer azt mondta nekem valaki, hogy minden amire vágyunk, meg fog valósulni. Azt hiszem, most értettem meg ennek a gondolatnak a jelentőségét. Úgy gondolom, mivel meg tudtam álmodni a vágyaimat, meg is tudom tenni őket.
Nem majd, nem később, nem holnap, vagy holnapután. Most. Mert ez Mosolykának már sikerült. Mert rajta azt láttam, amit magamban már általa is érzek; erőt, kitartást, lelkesedést.
A világ sokkal szebb hely Vele. Sokkal szeretetre méltóbb, sokkal színesebb, bájosabb.
Nemrégiben azt olvastam, hogy világosságban élni nem kiváltság, hanem döntés.
Annál pedig nincs szebb, ha valaki úgy dönt, hogy megossza másokkal is a "világosságát".
Mert tudom, hogy "gyertyád fénye nem halványul el attól, ha másokat is meggyújt."
Köszönöm neked, Fanny. 

Borbély Mónika 12. A

 

 

Régi honlap